2015.
január 7.
Keresztelő Szent János börtönbe-vetése
után kezdi meg az Úr Jézus a nyilvános tanítást. Keresztelő János is, és Jézus
is prédikációjukat - nyilvános működésüket a megtérésre szólító felhívással
kezdik. Indoklásként mindketten azt mondják: "Elközelgett az Isten
országa." Jézusban meg is jelent, általa a messiási kor beköszöntött,
tehát az újszövetségi ember megtérése Jézusra vonatkozik, és nem az
ósz6övetségi törvényeknek a felülvizsgálatára.
A megtérés és a bűnbánat sok esetben
együtt szerepel. De a kettő nem úgy viszonyul egymáshoz, hogy a megtérés a
belső elhatározás lenne, a bűnbánat pedig ennek külső kifejezése.
Az embert Isten hívja a megtérésre és
segíti is ebben. És ezzel a segítséggel vagy együttműködik az ember, vagy elutasítja.
A megtérés folyamán az ember elfordul a "hiábavaló dolgoktól" úgy,
mintha a "sötétségből" a "világosság" felé fordulna. Olyan
radikális fordulatról van szó, amelynek kapcsán az ember átrendezi az
értékvilágát. A hangsúly azonban nem a régi szokásoktól való elszakadáson,
hanem az új, a Krisztus felé forduláson van.
A megtérésnek magatartásbeli
következménye a viselkedésben beállt változás. A megtérés után mindenki másként
él, mint előtte.
A magatartásbeli változás a legfontosabb
ebben az esetben. A megtérés azért időszerű most is, mert a kifejlődött
erkölcsi érzékünket általában másokon szoktuk kipróbálni, és lehetőleg olyan
területen, amelyről úgy véljük, minket nem érint. Szívesen beszélünk mások
korrupciójáról, harácsolásáról, mert nekünk erre nincs lehetőségünk. A megtérésnél
a lelkiismeret-vizsgálatot min-dig önmagunkkal szoktuk kezdeni. Ezt tették
Keresztelő János és Jézus tanítványai is. Ezt tegyük mi is.
Ámen F.F.
