A magvető
2015. január 30.
Több szempontból is figyelemre méltó a
magvetőről szóló példabeszéd. Egyrészt azért, mert Jézus ezt az apostoloknak
külön is, részletesen megmagyarázza. Másrészt, mert nagyon fontos igazságot
akar tudatosítani vele Jézus az evangélium terjedésének mértékéről.
Amikor magyarázni kezdi a példabeszédet,
Izaiás prófétát idézi: „Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.”
Megkérgesedett a szívük. Az ember hajlamos arra, hogy bedugja a fülét, ha neki
nem hízelgő dolgot hall.
Ezért idézi Jézus Izaiás prófétát! Ezért
magyarázza el külön apostolainak a példabeszédet! Ezért fontos nekünk is a
jézusi különmagyarázat.
Időnként mi is útszéli talaj vagyunk. Sokszor
elég – nem egy madár, mint a példabeszédben, hanem – egy jómadár, egy ügyesen
megszerkesztett reklám, vagy álvallás, és máris kicsipegeti a szívünkből az
Isten igéjét.
Máskor köves talajként a kényelem, a
tékozló életstílus, a fék nélküli rohanás sodor el, és nem engedi megerősödni
bennünk az Isten igéjét.
A mag folyamatos gondozást igényel, mert
különben a tövisek elfojtják. Ilyen gondozás az igényesen választott baráti kör
magunknak és gyermekeinknek, a folyamatos ima és jócselekedet. Egy csepp emberség,
minden nap csak egy csepp. Ennyi kell!
Jézus azzal fejezi be a példabeszédet,
hogy „akinek füle van a hallásra, az hallja meg!”
Mit hallottunk meg ebből a
példabeszédből? Hogy 3 olyan hely is van, ahol nem hoz termést a mag? De
meghallottuk-e azt, hogy a nagyobbik rész, kb. 80% jó földbe hullik, és termést
hoz. Nagy baj lenne, ha ezt nem hallanánk meg, ha ezt a mindennapi életben nem
látnánk meg. Kérjük Istentől, hogy legyen halló fülünk és látó szemünk a növekedés
megtapasztalására. A lelki dolgok érzékelésére.
Ámen
F.F.
