4. évközi
vasárnap. 2015
Bevezetés
Az évközi negyedik vasárnap evangéliumi
szakaszában arról hallunk majd, hogy Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanít, s
ördögöt űz ki egy megszállottból. "Mi ez? Új tanítás, és milyen
hatalmas!" - Mondják hallgatói. Számunkra mond-e még valami újat a
vasárnaponként felolvasott jézusi szó? És a gonosz szellem kiűzése?
Kirié
litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor oda sem
figyelve hallgatjuk az evangéliumban hozzánk intézett szavaidat. Uram,
irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy ha odafigyelünk
is, nem nyitott szívvel hallgatjuk azokat. Krisztus, kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem halljuk ki
tanításodból a nekünk szóló üzenetedet. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
Minden fontos tevékenység elkezdése
magára vonja a közvélemény figyelmét. Az emberek elkezdik találgatni, hogy mire
lehet számítani. Rokonszenvezők szurkolnak, hogy jól sikerüljön, gáncsoskodók
sötéten festik meg a jövőt. Márk evangélista, a felolvasott evangéliumi
szakaszban, Jézus nyilvános tevékenységének kezdetéről ad hírt.
„Kafarnaum városában Jézus szombaton
bement a zsinagógába, és tanított.” – Ez nem rendkívüli, hisz minden felnőtt
férfinak joga volt a zsinagógában felolvasni és tanítani. Sőt a vendégnek ehhez
előjoga volt. Esetünkben azonban: „Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert
úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
A tisztátalan lélektől megszállott
meggyógyítása után: „Az emberek egymást kérdezgették: ,,Mi ez? Új tanítás, és
milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkek is engedelmeskednek neki!''
Jézus tanításának újdonsága ámulatba
ejtette az embereket. Új volt a nyolc boldogságról szóló tanítás, a fő parancs,
az evangéliumi tanácsok, a gyönyörű példabeszédek tartalmas mondanivalója.
Mind- mind az újdonság meglepő erejével hatott a hallgatóságra és csodálatot
váltott ki. Voltak, akik a csodálkozáson túl megrendülve hallgatták mindezt,
mert a szívűket megérintette a tanítás igazsága.
Azonban sokkal kevesebben voltak
olyanok, akik megértették a tanítást, magukra alkalmazták és tettekre is
váltották.
Jézus tanításának az újdonsága nem szűnt
meg, mindig időszerű, minden korhoz, minden emberhez van ösztönző üzenete.
Gyakran vált ki ma is csodálkozást a tanítás mélysége, de az is előfordulhat,
hogy már nagyon megszoktuk, mintegy megszelídítettük az evangélium üzenetét.
Pedig sosem kérdezhetjük a mai evangéliumban hallott szavakkal cinikusan azt,
hogy mi közünk egymáshoz?
Jézus tanítói hatalmával be akar lépni
életünk „zsinagógájába”, hogy felszítsa bennünk tanításának erejét és
újdonságát. Nem elég csak csodálkoznunk tanítása újszerűségén és erején.
Mindannyiunk feladata hogy meghalljuk és meg is valósítsuk a nekünk szóló
üzenetet.
Nagyon fontos, hogy életünk nyitott
legyen, arra hogy Jézus tanítása újként hasson ránk, és, hogy megragadjon annak
időtlen időkig tartó frissessége és ereje. És a jézusi tanítás ezen időtlen
időkig tartó frissességével küzdjünk az Isten országa eljöveteléért, és
harcoljunk a Gonoszlélek egyéni és társadalmi életünkben történő tevékenysége
ellen.
Ne engedjük el a fülünk mellett a mai
evangéliumban vele kapcsolatban elhangozottakat. Mert, Péter apostol szerint:
„A Sátán, mint ordító oroszlán körüljár e világban, és keresi, kit nyeljen el.
Erősen álljatok ellen neki a hitben.” Vegyük komolyan azt, amit oly gyakran kimondunk, hogy a Sátán nem alszik.
Akik szemlesütve járnak e világban és
nem látják, vagy felejtik a 20 század, de napjaink töménytelen sok bűnét és gonoszságát, azok nem hisznek a létében.
De azok is, akik bár látják mindezt, alig-alig hisznek a gonosz szellem létezésében.
Ezért minden ördögűzést mesének vagy
látványosságnak tartanak. Holott az nem más, mint az irgalmas Istennek a
gonoszság fogságában sínylődő emberért tett szabadító, üdvözítő tette.
Az evangéliumi elbeszélés arra figyelmeztet
bennünket, hogy a gonosznak valós hatalma van az ember fölött. A nyitott
szeműek látják, hogy ma is van hatalma.
Az meg igen tragikus folyamat, amelyik
elmossa az erény és bűn közti határt, és kijelenti magabiztosan, hogy nemcsak
gonoszlélek, de bűn sincs e világban.
A dolgok legfeljebb abban különböznek egymástól,
hogy vagy hasznosak, vagy nem hasznosak számomra.
Míg tanítottam, töménytelen sok
matematikai és fizikai törvényt tanítottam. Tanítványaimnak gyakran elejtettem
ilyen mondást: Ennek igaz volta, nem függ az ilyen vagy olyan határozattól.
Ugyanezt mondom a gonosz vonatkozásában is.
Tagadhatjuk a személyes erők létezését,
de a tagadásuk még korántsem jelenti azt, hogy tényleg nincsenek. Ami tény, az
tény marad mindig.
A világ szentírási szavak szerint harctér,
és a harctéri küzdelemben mi is érintettek vagyunk. Élhetünk úgy, mint akik nem
vesszük észre a való világban a gonoszt, mintha nem is létezne gonoszság. De ez
nem kiemelkedés a mesék világából, ez nem felvilágosultság, hanem butulás és butítás,
erkölcsi süllyedés. Nem közvélemény-kutatás tárgya. Bár nemlétéről lehet olyan
tragikomikus törvényt hozni, mint amilyent Isten nemlétéről hozott a közelmúltban
a történelem színpadáról már eltűnt kis állam. Az Írás szerint: Isten kineveti
őket.
Zárásként álljon itt Szent Pál
figyelmeztetése: "Erősödjetek meg az Úrban. Öltsétek fel Isten fegyverzetét,
hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben. Nem a vér és a test
ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ
kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen. Öltsétek fel tehát
Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosznak. És győzedelmeskedni fölötte.”
Ámen
F.F.
