Bevezetés
Újév napján vegyes érzelmekkel ébredünk.
A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk.
Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk
biztonságról, a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok
meleg otthonról, a foglyok szabadságról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk
nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban,
békét nemzetünknek és békét az egész világnak.
Kirié
Litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy családunkban
sokszor okoztunk békétlenséget. Uram, irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy tűrtük,
hogy a gyűlölet szítói rombolják nemzetünk egységét és békéjét. Krisztus,
kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem emeljük fel
kellő eréllyel szavunkat az e világban dúló háborúk befejezéséért. Uram,
irgalmazz!
Evangélium
után
Lassan már csak bátortalanul említem
meg, hogy a mai nap, Január 1, több mint harminc esztendeje a Béke Világnapja.
Pedig, aktuálisak ma is a Szent Ágostontól
vett szavak: „Ha az államok az igazságot nem tartják tiszteletben, bűnszövetkezetekké
válnak. A bűnözők pedig államokat alapítanak.” A konkretizálást mellőzöm.
Háborúk mindig voltak az emberiség történelmében,
mindig szomorú végkifejletekkel, még akkor is, ha a győzők győztesnek minősítették
magukat, a legyőzötteknek pedig a földönfutás, szegénység, nyomor, rabiga, gazdasági
és társadalmi visszaesés, kilátástalanság, igazságtalan gyilkolás, mészárlás,
halál lett az osztályrészük.
Békét áhító Testvéreim!
Gyulay püspök úr körleveléből idézek,
mivel nála senki sem tudja jobban megrajzolni a mai világképet.
„Két repülő New Yorkban, sok repülő
Afganisztánban. Pusztuljon a burzsuj, pusztuljon a terrorista. Kedves levél
itt, halált hozó ott. Szép ház és bőséges étel, menekültsátor és a sor végének
már nem jutott étel. Havi több milliót keresők, gyermek nélkül, - és
szerencsétlen munkanélküliek három-négy gyermekkel.
Vajon két világot teremtett az Úr és mi
kevertük össze és lett ilyen zavaros? Ó, nem. Csak egyet és minden emberben
saját képmását akarta megtestesíteni. "Alkossunk embert, a mi képünkre és
hason-latosságunkra" szólt. Az értelmes ember, a szabad akaratú ember nagyravágyásában
összetévesztette és téveszti még ma is önmagát az Istennel. Bár nem ő
teremtette a Földet, az olajt, az aranyat, az atomot, mégis kizárólagosan
akarja birtokolni. A megtermelt javak, mind az övé.
A mások kizsákmányolása, elnyomása,
munkájának gyümölcse, haszna az övé. Sőt a másik élete fölött is úr, megölheti,
elpusztíthatja okkal, vagy kedvtelésből. Önmagát féltve, vagy gyűlöletből. S ha
a másik is kivenni akarja részét az Isten alkotta világból, ha élelemre,
lakásra és ruhára vágyik, vagy pláne, ha úgy véli, hogy az vétett ellene, akkor
szemet-szemért, fogat-fogért, sőt ha másként gondolkozik, már ez is elég, hogy
életét elvegyék. Golyó vagy akasztófa, szőnyegbombázás vagy atombomba, mind
egyre megy.”
Uram, ezt a világot teremtetted? Ez az
ember a te képedre alkotott élőlény?”
Tragédia az, hogy egyre többen
közömbösök, egyesek egyszerűen becsukják a szemüket, a jóléti társadalom adottságaival
körülbástyázva magukat. Káin magatartása ismétlődik meg bennük: "Őrzője
vagyok talán a testvéremnek?"
Az Egyház kötelessége az, - hangoztatják
a pápák -, hogy Isten komoly szavára figyelmeztessen: "Mit tettél?
Testvéred vére hozzám kiált a földről!"
A béke megteremtése azonban nem
kizárólag az imádság kérdése. Manapság világossá lett, ha nem építjük ki a
"béke kultúráját”, akkor nincs mit megőrizni, feltartóztathatatlanul
sodródunk a „halál kultúrája” felé.
A tartós béke azonban nem intézmények
szervezésén, hanem szívbeli tetteken, legfőképpen a megbocsátáson alapul.
Erre figyelmeztet, a mai evangéliumi
részlet is, a pásztorok magatartása. Elindulnak, sietnek, látnak, elbeszélnek,
csodálkoznak, dicsőítenek és magasztalnak. Ezek az igék mind fontosak, egy sort
indítanak meg, amely rajtunk keresztül folytatódik, ők a béke pásztorai,
terjesztői, megvalósítói az Új Szövetség hajnalán. Mi ugyanezt kell, hogy
tegyük két évezreddel utánuk.
A mi igazi kiengesztelődésünk és
békességünk Jézus Krisztusban van, aki „asszonytól született” – Pál apostol
szavai szerint. Igénybe vette Máriának, Isten szent Anyjának a közreműködését, miként
ma is az Egyházét. Megbékélést, irgalmat, szeretetet osztó jóságát ma is Egyházára
bízza.
Isten a megbocsátásra, békességteremtésre
való szeretetteljes készségében odáig ment el, hogy önmagát adta oda a világnak
a Fiú személyében, aki azért jött, hogy a megváltást kiárassza mindenkire és a
teljes emberiségre.
Az Egyház pedig, mint jó édesanya az
idők végezetéig imádkozza a Jézustól tanult szavakat: "Bocsásd meg a mi
vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Ezzel a
"miképpen" - nel, a mi kezünkbe helyezi a megbocsátást, a
megbékélést, a békét.
Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, miként
Szentatyánk, Ferenc pápa, azért, hogy hatékony legyen az Egyház béketeremtő
küldetése nemzetközi szinten, hazánkban, a helyi egyházakban és közösségekben,
családokban egyaránt, hogy a ma kezdődő újesztendő, ne a háborúk, hanem az
áldott béke éve legyen minden ember számára!
Urunk! Adj békés, boldog újesztendőt
minden jóakaratú embernek!
F. F.
Ámen
