Hogy a mai ünnep jelentőségét megérthessük, gondoljunk
vissza az emberiség őstörténetére! A bűnbeesésről szóló szomorú költeményben
nemcsak a lázadó emberről beszél a biblia szerzője. A bűn tragédiája végén nem
hull le életünk színpadára a befejezés függönye. A nagy Rendező, az irgalmas
Isten ígéretet tesz a folytatásra, amelynek főszereplője nem a bukott asszony
lesz, hanem a kegyelemben tündöklő Mária. Isten őt szánt arra, hogy benne és
általa fölemelje az egész emberiséget. Benne ragyogjon föl mindaz a szépség,
amivel Isten meg akarja ajándékozni az emberiséget, föl akarja ékesíteni a föld
minden asszonyát.
Isten Máriában, Jézus édesanyjában mutatta meg, hogy
milyennek gondolta és milyennek akarja látni az igazi asszonyt. Ezért kiemelte
a bűn törvénye alól és megajándékozta az isteni élettel.
Mária éppen úgy, mint valamennyien, a természet rendje
szerint született. Hogy szeplőtelenül fogantatott erről szülei, Szent Anna és
Szent Joachim sem, tudtak semmit sem.
A szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy ő volt az
első, aki részesült a megváltás kegyelmében. Nála nem a keresztség szentsége törölte
el az áteredő bűnt, hanem Isten kivételt tett vele. Ő e nélkül fogantatott, e
nélkül született. Ezért mondja a Magnifikatban: Nagy dolgokat tett velem az Úr!
Ha valaki, hát akkor ő igazán elmondhatta Pál apostollal: Isten kegyelméből
vagyok az, aki vagyok.
Mindezek hallatára fölvetődhet a kérdés: miért tett
Isten kivételt Máriával? A válasz igen egyszerű: mert testét a megtestesült Ige
jászolává tette. Mária minden nagyságát nem érdemének, hanem Isten kegyelmének
köszönheti. Prohászka Ottokár püspöktől idézem a következő szavakat:„Aki Istent
fogan és hord kilenc hónapig a szíve alatt, az csak tiszta, szeplőtelen és kegyelemmel
teljes lehet.”
Nekünk, keresztényeknek, akik krisztushordozók vagyunk
e világban, arra kell törekednünk, hogy bűn nélküliek, szeplőtelenek és tiszták
legyünk, és nap, mint nap gyarapodjunk a kegyelmekben, hogy kegyelmekben
gazdagok, kegyelemteljesek legyünk Karácsony ünneplésekor.
Amen. F.F.
