Bevezetés
Minden évben, advent második
vasárnapjának evangéliumában Keresztelő Szent János, Izaiás prófétától vett
szavakkal, arra buzdít bennünket, hogy „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek
ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami
görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá”. A nagy „Előfutár”,
más létsíkba lépve, azt kéri tőlünk, hogy készítsünk utat, lelki értelemben,
Jézus és köztünk, illetve a meglevő utat gondozzuk. A lelkiismeretvizsgálatkor azt
kérdezzük meg magunktól, hogy a Jézushoz vezető utunkon mik a hegyek, mik az akadályok?
Mik a völgyek, mik a hiányok? Mik azok, amik görbévé teszik utunkat?
Kirie
litánia
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a
Hozzád vezető utunkon sokszor nem eltávolítottuk, hanem akaratlanul is halmoztuk
az akadályokat. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy
a Hozzád vezető utunkon sokszor inkább mélyítettük a szakadékot, mint
feltöltöttük volna azokat. Krisztus kegyelemezz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy
nem mindig jártuk az egyenesutat. Uram irgalmazz!
Irgalmazzon
Evangélium
után
Tudjuk, hogy a 70 éves babiloni
fogságból hazatérő választott nép csak sivatagon át tudott visszajutni
hazájába. A sivatagi szél azonban járhatatlanná tette az ösvényeket.
Hegymagasságúra torlaszolta a homokdombokat, kimélyítette a szakadékos
völgyeket.
Ezért a nép vezetői követeket küldtek a
pusztai beduinokhoz, hogy útmunkásokat toborozzanak. A követek hangos kiáltozással
gyűjtöttek útkészítőket. A csoportvezetők dirigáltak: „Minden hegyet hordjatok
le, minden völgyet töltsetek fel. Ami görbe, legyen egyenessé!”
Ebből a helyzetből egy más létsíkba
átlépve, a próféta a jövőbe nézve meglátja és meg is jövendöli, hogy az Úr
egyszer majd, miként a babiloni fogságból, úgy a bűn rabságából is kivezeti
népét. Eljön, megváltja népét, s magát az egész emberiséget. Ezen eljövetelekor
is utat kell készíteni számára. Természetesen ekkor nem fizikai, hanem lelki
értelemben.
Zakariás főpap, nem önmagától, hanem isteni
sugallatra mondotta fia születésekor: „Te pedig, gyermek, a Magasságbeli
prófétája leszel: Az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, S az üdvösség
ismeretére tanítsad népét, mely a bűnök bocsánatában van." És azzá is
lett! Mint a Magasságbeli prófétája szólítja fel az embereket, hogy építsék azt
az utat, melyen megérkezhet hozzájuk az Úr.
A mai evangéliumi szakaszban ezért van
az útépítésnek profetikus lelki tartalma. Ezért kell foglalkoznunk ma a lelki
útépítéssel. Ki tagadhatná, hogy jelenlegi világunkban hiányoznak, illetve
tönkrementek azok az utak, amelyek biztosítanák az embernek Istennel való összeköttetését.
Számos olyan keresztényellenes
szerveződés, s mozgalom van, amely a kezében lévő médiumok által azt sulykolja
az emberek tudatába, hogy kereszténység utáni korban élünk és nem azt, hogy egy
évtizedeken át legtökéletesebbnek hirdetett, hosszú időre berendezkedett társadalmi
rendszer, a kommunizmus, és lassan az azt felváltó ideológia utáni korban!
Pedig mi mindent megtesznek, hogy ráerőszakolják
ideológiájukat az emberekre. Az ELTE Szociológia tanszékéről templomunkban járt
csoportja tényszerűen vette tudomásul, hogy a katolikus vallás mégsem a végét
járja. Mégsem kereszténység utáni korban élünk.
Ennek ellenére megtévesztő okoskodással,
érvekkel, s erőszakkal gyűrik maguk alá a népeket. Ennek érdekében még ma is
mindent elkövetnek, hogy szétrombolják a népeket összetartó kohéziós erőket: Házasságot,
családot, vallási közösségeket, hogy szétrombolják az Istenhez vezető utakat.
Ezért is időszerű Keresztelő Szent János
figyelmeztetése, amellyel az Úrhoz vezető útépítésére biztatja egykori és mai
hallgatóit
Különös útépítés volt az ő munkája.
Csakúgy, mint a többi előkészítőé. Igaz, az útépítők hasonlata szerint, ők, a
próféták is utat építettek, és ezen a földön. De nem földi utakat, hanem
Istennel összekötő utakat. Nem a puszta földre alapoztak ők, hanem az emberi
lelkekre. Gondolatvilágukban a puszta sem az a kietlen vidék volt, amelyet
Keleten ma is meg lehet találni, hanem az emberi lelkekben levő sivatag, az
emberi közömbösség, hitetlenség, kiégettség, anyagiasság sivataga.
Készítsétek az Úr útját! Hangzik a
próféták kiáltása Keresztelő Szent János ajkán. Megtérést hirdet. A bennünk
levő, vétkes cselekedetekből és szokásokból épült halmok és dombok elhordását.
A szavaink és tetteink közötti mély szakadékok, völgyek eltüntetését.
Ezek is, az őszinte jobbá lenni akarás
is hozzátartoznak a mi karácsonyi előkészületünkhöz. Különösen is egy olyan
korban, amelyik nem tud befelé, lelke mélyére nézni, Csak fülsiketítő zajban
tud élni, bábeli nyelvzavarban, s egymás meg nem értésében.
Egy olyan korban, amikor a társadalom
minden egészséges védekezése és tiltakozása ellenére is kérkedik a bűn. S arra
törekszik, hogy az emberek lelkiismeretét eltompítsa és összemossa a bűnt és az
erényt.
A karácsonyi előkészülethez
hozzátartozik a lélek megtisztítása is. Lelki, erkölcsi megtisztulás nélkül
lehetetlen karácsonyt ünnepelni, s lehetetlen népünk erkölcsi megújhodása,
megszabadulása abból a mély erkölcsi és szociális válságból, völgyből, amelybe
felelőtlen vezetői taszították.
Hogy ezt elérhessük, mind-annyiunknak
saját életünkben kell elkezdeni az erkölcsi megújhodást, az Úr eljövetelét
akadályozó dombok, hegyek, és völgyek eltávolítását. És akkor Meglásd! Meglásd!
Akkor eljő, eljő majd Emmanuel.
Amen. F.F.
