Elmélkedés
A bűnös ember megmentésére induló
irgalmas Istent szemlélteti az elveszett bárányt kereső pásztorról szóló
példabeszéd.
A jó pásztor érzi, hogy a nyáj minden
bárányáért felelős, s egyet sem hagy elveszni. Felelősséget érez kivétel nélkül
valamennyi iránt.
Nagy az öröme, amikor megtalál egy
elveszettet, s jobban örül neki, mint az el nem tévedteknek. Jézus megváltó
születését és megváltó halálát kapcsolja össze a jó pásztor képe, hiszen a mi
Urunk azt mondta magáról, hogy ő a jó pásztor, aki életét adja övéiért.
A kereszten meghalt értünk, hogy
megváltson minket. Neki köszönhetjük, hogy nem kell elveszett bárányként tovább
vergődnünk bűneink tövisbokrában, hanem vétkeinket megbocsátva visszavezet bennünket
Egyházának közösségébe.
Mind születésében, mind halálában
észrevehetjük Jézus odaadását, önfeláldozását. Küldetését a mennyei Atyától
kapta, s ahhoz mindhalálig hűséges maradt. Megtestesülésének, emberré válásának
titkával kezdődik el megváltásunk, amely keresztáldozatával teljesedik be.
Jézus születése, a Megváltó jövetele
mindenkinek, a kilencvenkilenc igaz és az egyetlen bűnös számára egyaránt
örömhír. Ha őszinte bűnbánat által elismerem Isten előtti kicsinységemet, a
betlehemi Gyermek megkeres és megtalál engem! Számára is nagy öröm, hogy rám
talált, de én is felszabadultan örvendezhetek érkezésének, amely üdvösségemet
jelenti.
Amen (H.I.S.)
