Katolikus Rádió 2014. július 13.
Bevezetés
Szeretettel köszöntöm a templomban jelenlevő testvéreket, és
különösen is a Katolikus Rádió
népes hallgatóságát, akik jelenleg
hallgatják e szentmise közvetítését,
ebből a modern szép templomból,
amelyik ma emlékezik meg fölszen-
telése 65. évfordulójáról.
Csütörtökön, július 10-én
volt 65 éve, hogy felszentelte
Schrotty Pál, Delegatus Generalis ezt
a templomot. Mivel az évforduló
hétköznapra esett, ezért ma emlé-
kezünk meg a templom építéséről és
felszenteléséről. Templomépítő
őseink üzenik: „mi megtettük, ami
kötelességünk, ti is tegyétek meg a
mi a ti kötelességetek!” De mi a mi
kötelességünk? Szent Péter apostol
kéri: „Mint élő kövek épüljetek
Istennek tetsző szent templommá!”
Atomjaira széteső
társadalmunkban, mennyire
törekszünk mi az eggyé épülésre,
eggyé váló közösség
megteremtésére? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk! Adj társadalmunknak a
széthúzás helyett összetartozást. Uram
irgalmazz!
Urunk! Szüntesd meg a hívek
körében az én Apollóhoz, én Pálhoz
tartozó szellemet. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Adj a családoknak
összetartó, egymást segítő lelkületet. Uram
irgalmazz!
Evangélium után
A jelenlevők jól ismerik e
templom történetét, hisz vele együtt
nőttek föl és vele alakult, miként a
templomé úgy az ő életük története
is. Templomépítő elődeik hősies
erőfeszítéseiről legendák élnek ma
is. Tudják, hogy amikor romokban
hevert az ország, romokban a főváros, romokban a rózsadombi hívek
kedvelt kápolnája – a Veronika Kápolna, – akkor csodálatos élni-akarásról tettek tanúbizonyságot. Élő
hitük és buzgóságuk rövid idő alatt
ide varázsolta a Törökvészi út és
Tövis utca sarkára ezt a modern
szép kis templomot.
Tudjuk, hogy a Szentsír – a
Veronika-kápolna – 1690 óta állt
ott, ahol a mostani Mansfeld emlékmű áll. A Margit körúti ferences
templomból 14 stációs keresztút vitt
fel a dombtetőn álló kápolnához. A
kápolna szép látványt nyújtott kis
harangtornyával. Még a pesti oldal-
ról is jól lehetett látni a Gül Baba
mecsetje fölött emelkedő domb tetején. Az épület 1944-45-ben háborús
sérülést szenvedett, tetőszerkezetének középső része beszakadt.
Hiába élt az akkori ferencesekben is, a Rendalapítótól örökölt,
szinte velünk született adottság, a
romos kápolnák újjáépítésére. Mivel
még nem volt műemlékvédelem, de
erősödőben volt már az egyház ül-
dözése, ezért, mint romos épületet
lebontották. Az Áldás utcai iskolában történő ideiglenes misézési lehetőséget is megtiltották, nem volt
sehol sem hely a vasárnapi misézésre. A 24. órában, – készülőben volt
már a kommunista, templomok,
egyházi intézmények építését tiltó
törvény. Ekkor született az új templom építésének a gondolata. De hol
és miből?
A magyar Írófejedelem Herczeg Ferenc kedvezményes, áron
alul eladott telkén. És miből? A hívek fillérjeiből.
A még szabadon lévő, Mindszenty bíboros Úrtól kapott engedély birtokában csodák csodája,
nyolc hónap alatt fel is építették.
Érdekesség! A Tervhivatal
akkori elnöke, aki itt élt a közelben,
lassúnak találta az építkezést. Meg-
kérdezte a munkásokat, miért építik
ilyen szakaszosan? A válaszuk:
Mert nincs pénzünk. Ha hívektől kapott perselypénzből már jelentős
összeg gyűlt össze, veszünk anyagot
és építkezünk. Legközelebbi alkalommal, amikor hazafelé tartott, itt
volt Grácián atya is, és a kezébe
nyomott 20.000 forintot. Azt mondta fejezzék be gyorsan! Rendházépítés meg nem lesz! Én sokáig azt hittem, hogy amikor börtönben volt, a
ferences börtönigazgató kegyes volt
hozzájuk, és ezt akarta meghálálni.
Dehogy azt! Készülőben volt az
egyházi ingatlanokkal kapcsolatos
törvény, amely megtiltja az Egyháznak, hogy ingatlanját egy négyzet-
méterrel, vagy egy köbméterrel sem
növelheti. Egy leállított, félbe maradt templom nagy ellen propaganda
lett volna számukra. Vád, hogy még
befejezni sem engedik a templom
építését. Ezért kellett siettetni.
1949. július 10-én pedig, rendünk delegatus generálisa: Schrotty
Pál fel is szentelte a még vakolatlan
és burkolatlan, templomot. S örömkönnyek csillogtak a kinn rekedt hívek szemében is. Oly sokan voltak,
hogy egy második misét is kellet
mondani a jelenlevő hívők számára.
Majd megkezdték a rendház
építését is, de amikor már hatályos
lett a törvény, leállíttatták, majd a
már embermagasságig felhúzott falakat az alapokig visszabontatták.
A megpróbáltatások éveiben
és évtizedeiben is, hitét megtartó és
megvalló, élő közösséggé vált a
templomot magáének tudó hívők sokasága. A körülményekhez képest
tovább folytatódott a templom szé-
pítése.
Jótollú tanítványom szavaival: „Illő, hogy néma főhajtással
gondoljunk őseinkre, a templomépí-
tő magyarokra. Azokra, akik ezt a
templomot építették, és azokra is
mindre, akik a Kárpát medence
szent helyére építették Magyarországot.”
Legyen hála és főhajtás a
mindvégig hűségeseknek, akik a
diktatúra éveiben is tették azt, amit
tehettek. Főhajtás a hívekről a jó
Pásztor szeretetével gondoskodó, s
az élők sorából már eltávozott ferences atyáknak is!
Legyen hála és főhajtás a
templomépítők és szépítők mai utódaiknak is, akik az elődökéhez ha-
sonló buzgósággal és lelkesedéssel
folytatják azt, amiben őket megakadályozta az ateista hatalom. Szintén
igen rövid idő, 8 hónap alatt felépí-
tették a templom mellé a rendházat
is, és ezzel lehetővé tették, hogy közöttük éljenek lelkipásztoraik.
Legyen hála és főhajtás minden templomunk folyamatos megújítását és szépítését sokféle módon
támogató minden kedves hívőnek.
Kiglancolva hagyom Önökre szeretett templomomat.
És legyen egy kérés is a testvérek felé. Szeressék továbbra is e
templomot, s valamennyi templomot, mert itt, dicsőíthetjük méltóképpen, közösen egy szívvel egy lélekkel gondviselő Mennyei Atyánkat. Imádságos perceinkben itt oldódnak meg életünk problémái. Itt
leljük meg lelkünk nyugalmát és békéjét. Itt telik meg a lelkünk Isten és
emberszeretettel.
Templom előtt elhaladva, a
keresztvetés mellett, legyen egy-két
percünk a betérésre is. Több évtizeddel ezelőtt, amikor megnyíltak a
határok, ellátogattak hozzánk kelet-
német ferencesek, és dicsérőleg említették meg, hogy ahány templomba
betértünk, mindig voltak imádkozó
emberek a templomban. Bárcsak ma
is így lenne!
Mindszenty Bíboros mondotta, amíg lesznek imádkozó magyarok, Magyarország nem veszhet el!
Legyünk hát imádkozó magyarok!
Mert a hitetlenség részéről ma is
nem kis veszély fenyegeti hívő magyar népünket.
Templomunk védőszentje,
miként egykor ott Nándorfehérvárnál, az oszmán nyomulásakor tette,
tegye most is azt, itt magyar földön,
a hitetlenség erős előrenyomulásakor, a Magyarok Nagyasszonya se-
gítségével, és vezesse győzelemre
ma is a hű magyar népet!
Ámen
