Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe

Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe 2014.

Bevezetés

Ma, Péternek, az apostolfeje- delemnek és Pálnak, a népek térítő apostolának az ünnepét ünnepeljük. Simon Péter testvérével, Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke. Pál a damasz- kuszi úton találkozott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével Jézus örömhírét hirdette. A népek aposto- lává vált. Mindketten a Néró féle üldözés során 67-ben szenvedtek vértanúhalált Rómában.

Ünnepük evangéliumi szakasza szerint, amint halljuk majd, Jézus, közvélemény-kutatást végez tanítványai körében. „Isteni pedagó- giával” kérdve kifejtő módszerrel vezeti el tanítványait a lényeges kérdéshez: „Kinek tartanak engem az emberek?” Tanítványai szerint a nép nagytekintélyű prófétának tartja, meg is nevezve egy – egy híresebb prófétát. Jézus azonban tovább kérdez: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter erre olyan kijelentést tesz, amit csak a Szentlélek tudott vele kimondatni. Az „Isten Fölkent- jének.” nevezte Jézust. Ma bennünket kérdez Jézus? „Ti kinek tartotok engem?” Mit válaszolunk neki?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Add, hogy mind- annyian helyes választ adjunk arra a kérdésedre, hogy Kinek tartunk mi Tégedet? Uram, Irgalmazz!

Urunk Jézus! Add, hogy ha helyes válaszoltunk kérdésedre, hűsé-

gesen kövessük is tanításodat és életpél- dádat! Krisztus, kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add meg minden Téged követőnek a megígért „száz annyit itt a földön és az örök életet a mennyben!” Uram, irgalmazz!

Evangélium után.

Korunk egyik legnagyobb illú- ziója, hogy az igazságot, melynek puszta megismerhetőségét amúgy megkérdőjelezi, többségi szavazattal igyekszik kimutatni. A kinek tartják az emberek az Emberfiát jézusi kérdésre a közvélemény-kutató inté- zetek, 1500 fős minta-vétellel, előre megfogalmazott pár kérdéssel, hiba- határon belül, százalékos pontos- sággal megmondaná, hogy népünk hány százaléka tartja ennek, illetve annak. És ezek a válaszok valószí- nűleg ma is hasonlóak lennének azokhoz, mint amilyenek Jézus korában voltak.

Megpróbáltam számítógép segítségével is, Google keresővel, megnézni, hogy milyen válaszokat kapok erre a kérdésre. Az első meglepetésem az volt, hogy 0,06 másodperc alatt 213.000 olyan címet adott meg, amelyek Jézus Krisztus személyével foglalkoznak, s amelyek számítógéppel elérhetők. Meglepő volt, számomra, hogy szinte mind pozitív volt. Keresztény s katolikus szempontból is sok nemcsak elfogadható, hanem épületes is. Sok foglalkozik történe- tiségével, ember és Isten mivoltával, személyiségével. A legkevesebb, amit szinte mindegyik írás elfogad, hogy zsidó családból származott. Szülei Mária és József voltak. A keresztény vallás megalapítója,

kiváló ember volt, jót tett minden- kivel.

Egy nem katolikus teológus által fogalmazott egyszerű kis írásból idézek: „Jézus Krisztus a világ reménysége egy jelentéktelen kis palesztinai városban született, 2000 évvel ezelőtt. Körülbelül 33 éves volt, amikor egy koncepciós per során elítélték és kivégezték, de a halálát követő harmadik napon feltá- madt. Jóllehet 2000 év telt el azóta, hogy Jézus a földön járt, tanításai még ma is rendkívül időszerűek.”

Valóban? Napjainkban is időszerűnek tartják tanítását az emberek? Ha nézem az életet, akkor sajnos, nem annak. És minek Tanító- mesterünket? Egyszerűen és tömören: Lejáratandó személynek.

Csak emlékeztetek a közel- múlt egy-két ilyen lejárató kísérle- tére. Budapesten a múzeummá alakí- tott trinitárius templomban, egy libe- rális művész egyik festményén egy disznót feszítettek keresztre. Sikerült festményével lejáratnia Krisztust?

Mi másra volt jó annak idején a Krisztus utolsó megkísértése film forgatása? Vagy a Da Vinci kód körüli hangzavar? Hogy idő előtt elfelejtsük és a szemétkosárba dobjuk.

De nem a lejáratni szándékolt személyt. Mert mindezek ellenére Jézusnak az alakját, ma is ragyogó fény övezi, mivel ő nem az, amit róla, a minden szentet, jót, igazat bemocskolók írnak, vagy mondanak.

Jézus tisztában volt a róla alkotott vélemények tömkelegével. Nem törődött ezekkel. Csak egyre volt kíváncsi, egyet tartott fontosnak: Hogyan vélekednek róla apostolai? Azok a férfiak, akiket barátainak

nevezett, akikre rá akarta bízni művének folytatását. Ezért szegezi nekik a kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” A kérdés elhang- zott és társai nevében Péter vála- szolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!

Jézus egykor apostolainak tette fel a nagy kérdést. Ma nekünk szegezi ezt a kérdést. Mert ma sem a kívülállók véleményére kíváncsi, hanem a miénkre. Mert ma ránk bízza művének folytatását.

Nekünk Krisztust már ismerő keresztényeknek a válaszunk sem lehet más, mint Péter apostolé: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!”

Pétert eme vallomása tette olyan sziklává, amelyre épül az el- pusztíthatatlan krisztusi mű. Az Egyház. Jézus szavaival: „Te Péter vagy, azaz szikla, és én erre a szik- lára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta soha”.

A századok során, és ma is, sokféle támadás érte és éri, a sziklára épült Egyházunkat, de egy sem tudta és tudja legyőzni. Ezt a szikla lénye- géhez tartozó isteni kohéziós erő biztosítja.

Jézus sziklának nevezte Pétert. Ennek hallatán érdemes elgondol- koznunk azon, hogy vajon minket minek nevezne? Széltől, közszel- lemtől ingatott nádnak, kiszáradt gyümölcsfának, útszélre esett magnak, hamis sáfárnak, akik elherdáljuk örökségét?

Szeretném hinni, hogy ezek egyikének sem! Hanem bennünket is sziklának, akik sziklaszilárd hitünkkel járulunk hozzá egyháza megrendíthetetlenségéhez.

Ámen

F. F.

Letöltés

Jézus Szentséges Szíve

Jézus Szentséges Szíve 2014.

Amikor Saul, a választott nép első királya méltatlanná vált tisztére, Sámuel próféta új királyt keresett Izra- el számára. „Töltsd meg szarudat olaj- jal, szólt az Úr, hadd küldjelek a betle- hemi Isajhoz, mert fiai közül szemel- tem ki magamnak királyt. Amikor a próféta megpillantotta a legidősebb fi- út, azonnal megtetszett neki délceg termete miatt. Arra gondolt tehát, hogy ő lesz Isten választottja.

Az Úr azonban így szólt Sámu- elhez: „Ne nézd a külsőt, se termete nagyságát! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz. Az ember ugyan- is azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.”

Ez az utolsó mondat az, amire ma, Jézus Szentséges Szíve ünnepén különösen fel kell figyelnünk: Isten a szívet nézi. Erre tanította Isten az ószövetségi népet és még inkább min- ket szeretett Fia, Jézus Krisztus által.

Természetesen, midőn az embe- ri szívről beszélünk, nem a fizikai szívre gondolunk, hanem arra a szere- tetre, amelyet a közvélemény az em- ber szívébe helyez.

Ilyen értelemben a szív az em- ber egyéniségének legértékesebb ré- sze, minden nagy vállalkozás kiindu- lópontja. Sajnos, nemegyszer az is megtörténik, hogy a szív a szeretet he- lyett más erőkkel telítődik. Erre céloz az Úr Jézus, midőn kijelenti: „a szív- ből ered minden rossz gondolat, gyil- kosság, házasságtörés, paráznaság, lo- pás, hamis tanúság és káromkodás.”

Azért kell Jézus tanítványainak kiüresíteni a szívét, hogy megtelhes- sen Isten igaz szeretetével. Jézus szíve így lesz a mi mintaképünk. A Szentlé-

lek azért alkotta meg és állította elénk, hogy szerinte alakíthassuk szívünket.

Ha azt akarjuk, hogy lelki éle- tünk egészségesen fejlődjék, akkor az értelem művelése mellett a szív kimű- veléséről sem szabad megfeledkez- nünk.

Lehet valaki lángész, kiváló tu- dós, ugyanakkor szánalmas törpe, ha szívéből hiányzik a szeretet. A legtöb- bet azok az emberek ártottak fele-ba- rátaiknak, akikben a zseniális értelem nem párosult irgalommal és szeretet- tel. Mily sokat tudnának erről vallani a csatatereken elvérzett milli-ók, a le- rombolt városok, a letarolt mezők, ahol irgalmatlan zsarnokok járták szí- veket tipró diadalútjukat.

Mindez pedig nemcsak a rég- múlt emléke, hanem a barbár újkorban is megtörtént. Sőt megtörténik napja- inkban is.

Nem véletlen, hogy korunk nagy gondolkodói egyre jobban sürge- tik a szív kiművelését. A híres fizikus, Albert Einstein mondotta: „Napjaink legnagyobb problémája nem az ener- gia, hanem az emberi szív. Az emberi- ség sorsa attól függ, hogy a szeretet vagy a gyűlölet költözik-e szívébe”

Ezt az igazságot hirdette és hir- deti Jézus, az emberi nem Megváltója, a szelíd és alázatos szívű Jézus, akinek szerető szívét, végtelen irgalmát és szeretetét kiemelt ünneppel ünnepel- jük. Kérjük: „Szelíd és alázatos szívű Jézus! Alakítsd a mi szívünket is, a Te szent Szíved szerint.

Ámen.

F. F. 

Letöltés

Úrnapja

Úrnapja 2014. június 22.

Bevezető

Ma, Úrnapja, vagyis Jézus szent Testének és Vérének ünnepe van. A közöttünk maradt, s lelkünket tápláló Jézust ünnepeljük. Aki ételül és italul kínálja magát nekünk. Ez a táplálék segít, hogy végigjárva éle- tünk útját, Isten Országába jussunk.

Az Úr testéhez csak megtisz- tult lélekkel közelíthetünk. Ezért tartsunk bűnbánatot a Szentmise kezdetén.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Te mondtad, „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” Tégy készségessé bennünket Tested és véred vé- telére, hogy életünk legyen. Uram irgal- mazz!

Urunk Jézus! Te mondtad, hogy ve- lünk maradsz az Eucharisztiában a világ végéig. Kérünk, maradj velünk életünk minden napján! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Te azt mondtad, hogy Te vagy az Élet kenyere. Kérünk Te légy majd életalkonyunkon, a Szentútravalónk is! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az Egyház története számos bizonyítékot szolgáltat az Úr Jézus azon tanításának igaz voltához, mely szerint: Isten gondolatai nem a mi gondolataink, Isten útjai nem a mi útjaink. Az érzékekhez kötődő és a gőg által megfertőzött értelem gyak- ran szembeszáll Isten gondolatával és akaratával. Mindezt előre látta Jé- zus, aki Pétert és a többi apostolt is

megfeddte földízű gondolkodásuk miatt.

Nem véletlen tehát, hogy az emberi okoskodás kezdettől fogva botrányosnak, oktalanságnak minősí- tette Jézus tanítását és élete esemé- nyeit. Sokan úgy gondolják, ha nem is mondják ki, hogy Istennek reánk kellett volna bíznia Jézus életének megrendezését. Kifogásolják istállós születését, szégyenletes kereszthalá- lát és az utolsó vacsorán elhangzott ígéretét, hogy a kenyér és a bor kön- tösébe alázódva velünk marad a vi- lág végezetéig.

Már első tanítványai is meg- botránkoztak, amikor önmagát az Élet Kenyerének nevezte. És ha emi- att többen elpártoltak Tőle, miért ne ismétlődne meg mindez a későbbiek folyamán?

A keresztény üzenet történetét vizsgálva látjuk, hogy hívatlan úti- társként gyakran melléje szegődik szegődött az a törekvés, hogy lemér- sékeljék Jézus szavait és megkérdő- jelezzék rendelkezéseit. Ez lett a sor- sa Jézus legnagyobb ajándékának, a szentmisén megjelenő eucharisztikus áldozatnak és lelki lakomának.

Fájdalmas jelenség, hogy a lelki egység kenyeréül szánt jézusi ajándék a krisztushívők körében is nézeteltérésekhez és szakadásokhoz vezetett. Sokan – jóllehet előszere- tettel hivatkoznak a Szentírás hitet meghatározó szerepére – elképzelé- seik szűkös keretébe kényszerítik Jé- zus rendelkezését.

Szinte érthetetlen, hogy akik hisznek Jézus istenségében, halálból történt feltámadásában, csatlakoznak az egykor elpártoló tanítványokhoz és felvetik a kétkedő kérdést: Ho-

gyan adhatja magát eledelül? Az em- ber gőgös istenkedésével szinte nem akarja megengedni, hogy Jézus isteni módon cselekedjék.

Képzeljük magunkat az utolsó vacsora termében végrendelkező, apostolaitól búcsúzó isteni Megvál- tónk helyébe. Szenvedésének elő-es- téjén adni akart valamit, nemcsak apostolainak, hanem valamennyi Benne hívőnek. Valamit, ami velünk marad, és biztosítja a rá emlékezést. Mivel a legtöbbet akarja adni, ön- magánál kevesebbet nem adhat, ezért önmagát adja.

S mily csodálatos isteni öt-let- tel ezt meg is valósítja! Kenyérbe és borba rejti istenségét és emberségét. Mindezt halála előtt, mintegy vég- rendeletként hagyja ránk. Ezért írja Pál apostol: „Valahányszor ezt a ke- nyeret eszitek, az Úr halálát hirdeti- tek...” De hát miért akar minket az Úr éppen halálára emlékeztetni? Mert számunkra Jézus halálára emlé- kezni annyi, mint szeretetére emlé- kezni.

Prohászka püspök szavait idé- zem: Ha gyarló szívünk csak részben is megértené, és viszonozni tudná Jé- zusunk szeretetét, akkor elkopna templomok lépcsője és a virrasztó szívek örökmécsese izzana a szent- ségi Jézus lakosztálya előtt. Akkor nem lenne egy szentmise sem, ame- lyen a hívek ne járulnának az Úr asz- talához. Pedig a keresztény élet lé- nyege az, hogy méltó választ adjunk Jézus szeretetére. Meghalljuk a ne- künk szóló jézusi szavakat: Vegyé- tek és egyétek.”

Napjainkban egyre többet ér- tekezünk a korszerű táplálkozásról és az élelmiszerekben fellelhető kár-

tékony vegyi anyagokról. Tagadha- tatlan, hogy testi életünket nagy- mértékben befolyásolják étkezési szokásaink.

Ez a szabály azonban érvényes szellemi, lelki életünkre is. Nem mellékes, hogy milyen szellemi, er- kölcsi táplálékot fogyasztunk. A mo- dern hírközlő eszközök által óriási kínálattal vagyunk körülvéve. Ám azt is látjuk, hogy a „kiváló áruk” mellett mennyi fertőzött táplálékot, moslékot öntenek elénk. Ne csodál- kozzunk tehát a jelenkor erkölcsi nyomorúságán.

Az evangéliumi tékozló fiú fölismerte és megbánta tévedését, hátat fordított a moslékos vedreknek.

Vajon mi menthetné meg elke- reszténytelenedő, elembertelenedő, s agonizáló világunk életét? Semmi más, mint a hazatérés Istenhez, és ahhoz az egészséges táplálékhoz, amelyet Jézus kínál nekünk az atyai házban.

És ez a táplálék az Eucharisz- tia. Az Úr testét és vérét magukhoz venni vonakodók miatt, nem tudom elhallgatni és nem kimondani az Úr Jézus eme szavait: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek.”

Ha nem keresztény társadal- munk, nem azért nem-e, mert nem azok az emberek? És ha nem keresz- tények az emberek, nem azért nem-e, mert nincs meg bennünk az az élet, amelyet Krisztus teste és vére táplál?

Vegyük hát, hogy életünk le- gyen, s minél bőségesebben!

És Krisztus teste és vére for- rasszon eggyé békességben minden népet, s nemzetet! Ámen.

F. F. 

Letöltés

Szentháromság vasárnapja

Szentháromság vasárnapja 2014.

Bevezető

A mai, Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja, székelyföldi nevén kicsi- pünkösd, hitünk legszentebb miszté- riumának ünnepe. Azt a titkot ünne- peljük, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső misztériumára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. Valóban? Vizsgál- juk meg lelkiismeretünket.

Kirié Litánia

Gondviselő Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója! Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus, úgy szerette Isten e világot, hogy Téged, Egyszülöttjét küldte e világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyel- mezz!

Jézus Krisztus, kérjük, hogy az Általad kinyilatkoztatott, és közénk jött Vigasztaló irányítson, és vigasztaljon minket az üdvösségre vezető úton. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Egyházunk jó anyaként kísér vallásos életünkben. A Húsvéti idő lezárásaként az elmúlt vasárnap megünnepeltük a Szentlélek kiáradá- sát. Ma Szentháromság vasárnapján pedig egyben szemléljük a három- ságos egy Istent.

Minden népnél megtaláljuk az Isten hit valamilyen formáját. Minél fejlettebb egy nép, annál fejlettebb az Istenről alkotott képe. A termé- szetes ész segítségével a gondolkodó ember rájön Isten létezésére. Azon- ban a legizgatóbb kérdés, hogy sze- ret-e az Isten vagy nem, érdekli-e őt a sorsunk? Vagy tán elérhetetlen távolságban ül dicsőséges trónján, saját boldogságában?

A történelem során az ember sokféle választ adott ezekre a kérdé- sekre. V oltak idők, amikor a haragos Isten képe arra késztette az embere- ket, hogy nagy áldozatokkal, egyes esetekben még emberáldozatokkal is igyekezzenek megbékíteni Istent.

Az ateisták szemléletében is ilyen félelmet ébresztő az Isten. Ezért szerintük, ki kell őt tiltani, iktatni a társadalomból. Nem szabad engedni, hogy a vallásos értékek sze- repet játszanak az emberek életében.

Azért mert a téves, ember- szülte istenfogalmak ilyen aberráci- ókhoz vezethetnek, ezért szükséges, volt, hogy az Isten maga beszéljen önmagáról, az Isten maga nyilatkoz- tassa ki magát, még pedig olyannak, mint akinek legfőbb gondja az ember boldogsága.

A mai első olvasmányában, Mózes, a Sinai hegyen kapott kinyi- latkoztatás alapján azt mondja népé- nek, hogy „Az Úr, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, kegyelemben és hűségben gazdag”.

Az ószövetségi ember számára Isten az egyetlen Isten volt, aki fele- lősséget vállal népe iránt, de ugyan- akkor cserébe kéri azt a tiszteletet és imádást, ami senki és semmi másnak nem jár ki. Csak kizárólag az egy, igaz Istennek.

A mi Istenünk tehát törődik velünk, bajainkkal, szenvedéseink- kel, együttérző szerető Isten.

Az Újszövetségben, Isten Jézusban már többet mutat meg, sej- tet meg önmagából. Kiderül, hogy nem uralkodó szuper lény, hanem gondviselő Mennyei Atya.

Szent Pál apostolnak a szent- leckében hallott szavaiból még töb- bet tudtunk meg. Isten hármasságát, amelyet így fogalmaz meg: „Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten sze- retete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.”

Az 1.-2. századi teológiában a bibliai kijelentések alapján igyekez- tek megfogalmazni egy kidolgozott és mindenki számára elfogadható Szentháromságtant. A tant megfo- galmazni akaró, különböző kultúrkö- rökben élő teológusoknak különböző volt a fogalmi rendszere. Ezért volt a hosszan tartó e titokról szóló vita.

Szent Ágostonról jegyezték fel, hogy a tenger parton sétált és a Szentháromság titkáról elmélkedett. Egy kisgyerek akadt az útjába, aki a tengerből vizet hordott egy kis gödörbe... A tenger vizét akarta átmeregetni a kis gödörbe. Akkor világosodott meg benne, hogy hama- rabb belefér, a tenger vize a kis gödörbe, mint elméjébe a Szenthá- romság tana.

A ma egyik legtekintélyesebb, legolvasottabb, sok helyen, és sok előadást tartó professzortól, Henri Boulad jezsuita szerzetestől idézek. „A szív okossága” című, magyarul is megjelent könyvéből. Ebben azt írja: a Szentháromságról „Nem tudom meddig tartott, míg igent mondtak a Háromságra, erre a misztériumra, amelyet mindmáig egyetlen ember sem „értett meg”, Önök sem, én sem.

A kereszténység azonban elfogadta Mesterének kinyilatkoztatását és elismerte hittitokként. Úgy ahogy a szentmise hiszekegyében imádkoz- zuk.” – Nekünk sem a fejünkkel, hanem a szív okosságával kell szem- lélnünk e titkot.

Az Atyáról mi azt a kinyilat- koztatást kaptuk, hogy Ő hívta a létbe az egész világegyetemet. Képére és hasonlatosságára terem- tette az embert. Értelemmel ajándé- kozott meg minket, amely szenvedélyesen arra törekszik, hogy mindig tovább kutasson az ismeret- lenség homályában. Szívet adott nekünk, amely képes a szeretetre. Ránk bízta az egész földet. Értünk, boldogságunkért teremtett mindent.

A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta értünk. Belépett a teremtett világba. Szűz Máriától emberi testet vett fel, és így egy lett közülünk. Örömhírt hirde- tett. Az nem volt elegendő, hogy ember lett és tanított minket. Ő el akarta venni a világ bűneit, és ezért meghalt értünk szeretetből, áldozat- ként a kereszten.

Az Isten Fiának ezt a szerete- tét, amire tanított minket, amit tett értünk, azt mi igazi mélységében soha nem fogjuk megérteni. Még többet mondott volna el nekünk, azonban ezt nem tudtuk volna még elviselni. Olvassuk János evangé-liu- mában. Ezért ígérte meg nekünk, hogy majd a Szentlélek tovább foly- tatja tanító tevékenységét, amikor már visszatért a mennybe. Eljött. Közöttünk van. És bennünk, és álta- lunk folytatja Jézus művét e világ- ban, hazánkban is.

Amen.

F. F. 

Letöltés

Pünkösdvasárnap

Pünkösdvasárnap 2014.

Bevezetés

Ma, piros Pünkösd ünnepén szeretettel köszöntök minden jelenlé-vő testvért. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének, öntudatra ébredésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre! Krisztus kegyelmezz!

Evangélium után

Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A „sátoros” ünnepek közé sorolt ünnep.

A zsidóknál, a második legnagyobb. A zsidó vallásban „hetek ünnepe”, a zsidó aratási hálaadó ünnep. Később a Sinainál történt törvényadásra való visszaemlékezés ünnepe.

Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő ötven nap, aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

Ráadásul annak a nevében, akit, mint „gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

A föltámadást követő 50 nap alatt az apostolok között is voltak olyanok, például Tamás, még abban is kételkedtek, hogy Krisztus valóban feltámadt. Hitük meggyengült, félénk közösséggé zsugorodtak, amelytől alig várható el, hogy ilyen rövid idő alatt újraszerveződjék és kidolgozzon egy új ideológiát és egy mozgalmi stratégiát.

Ötven nap félelemben és szorongásban telt el még akkor is, ha olykor-olykor megjelent számukra a Föltámadott.

A föltámadás körüli „rémhírek” mozgósították az „ellentábort”. Nem tudták elviselni, hogy egy másfél tucatnyi ember „kilógjon” a sorból és másképp gondolkozzon, mint ők. Ezért a Föltámadottban való hitnek, az új tanításnak még az írmagját is ki akarták irtani. Propagandájuk bejárta Jeruzsálemet: „Jézus holttestét ellopták és azt mondják, feltámadt”. A feltámadását hirdetőket meg végleg el akarták némítani.

Ezért nagy volt a meglepetés, amikor a bezárt ajtók mögül előjött tanítványok csapata, „a legnyilvánosabb fórumot,” a templomot használta fel igazságának szószékéül.

Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda! A kívülállók is elismerik.

Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

Mindezt ugyan Jézus megígérte nekik, de másban sem nagyon hittek, nemhogy ebben. És amikor megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt életféltés, aggodalom és csüggedés. De az sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

Megmozdult a Lélek és új világot teremtett. És ezt az új világteremtést folytatja immár 2000 éve az Egyházban, a krisztushívőkben és általuk e világban. Itt és most, magyar földön is, bennünk és általunk.

Ámen

F. F.

Letöltés

Jézus mennybemenetele

Jézus mennybemenetele 2014.

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, Te az Atya jobbján ülsz. Ébreszd fel bennünk a készséget vég-akaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, add, hogy családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Szentlelked által vezesd nemzetünket tanításod szerinti életre. Uram irgalmazz!

Evangélium után

„Menjetek!”

Életünk gyakori és fájdalmas eseménye a búcsúzkodás. Kézszorításunk, ölelésünk, könnyeink kísérik a távozót. Fájdalmas dolog az elválás, mert minden ellenkező vélemény ellenére, vannak számunkra pótolhatatlan emberek. Barátok, hitvesek, akik – Juhász Gyulától vett szavakkal – „bársony szemükkel simogattak vagy selymét adták ránk finom szavaknak.” Ezt tette Jézus is, a leghűbb barát, és nem csoda, ha fájó volt távozása.

Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi minden-tudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Ilyenek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Ugyanígy egyházáról is: „Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem 'egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.”

Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

Szavainak igaz volta, beteljesülése mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették. Teljesítendő legszebb feladatuknak tekintették, a mennybe távozó Krisztus szavait. És elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek!

És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld. Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa.

Nem tudom, de talán sokszor megfordulhat a fejünkben az a gondolat: milyen jó lenne Jézussal tartani. Itt hagyni ezt a véres, sáros földet és a megszépítő messzeségbe menekülni. De ilyenkor eszünkbe juthat az Úr Jézus többször megismételt parancsa, amelyre a mai olvasmányok is felhívják az apostolok figyelmét, arra tudniillik, hogy tegyenek tanúságot róla a föld végső határáig!

A teremtés után Isten az emberre bízta a földet. A megváltás után szintén ezt teszi. Emberekre bízza evangéliumát, nagy tervei megvalósítását.

Ki vitathatja el az egyház jogát arra, hogy hirdesse a Jézus Krisztustól rábízott tanítást, és a hitre szóló meg-hívást.

Életünk során gyakran találkozunk az emberi gonoszsággal, hitványsággal. Ezek láttán könnyen elcsüggedünk, és a költővel valljuk: „az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény!”

Nem lehet Istenre kenni az e világban tapasztalható rengeteg gonoszságot, az emberek nyomorba döntését, kínzását, s az emberi életek könyörtelen, gátlás nélküli kioltását. Nem Isten, hanem nevén nevezhető emberek csinálják azt. „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban.” – mondja a költő.

Jézus azt mondja Péternek: Péter, dugd a hüvelyébe kardodat. Valamennyinknek pedig, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Nagyobb távlatokban nézve a történelmet, Isten mindig könyörtelenül lesújt rájuk.

Nem lehet a kereszténynek hazudott civilizáció nevében emberek tízezreit megsemmisíteni. Sajnos számtalan példa volt erre a történelem folyamán a kezdet-kezdettől napjainkig, magukat világot megváltóknak kereszténynek mondó, más népek kincseire kezüket rátevő, népeket nyomorba és káoszba döntő nagyhatalmak.

E világ hatalmasai nem azért fáradozik, hogy szűnjék meg a nyomor, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ez a világ nem azért fáradozik, hogy jöjjön el az Isten országa. Talán ezért, ennek az Országnak az eljöveteléért már imádkozni is elfelejt. Ez már nem hallja, hogy boldogok a lelki szegények, még kevésbé azt, hogy jaj, a gazdagoknak!

Ezért mondja mennybemenetele előtt az Úr minden idők Őt követőinek: Menjetek el az egész világra, s hirdessétek az evangéliumot, hirdessétek, hogy közel van az Isten országa.

Ez a menjetek! Nem fizikai értelemben, de nekünk is szól, akik azt szeretnénk, hogy ne a kegyetlen, embertelen Mammon országa, épüljön körülöttünk, hanem Isten országa. Jó tudnunk azt, hogy ennek a szebb, istenibb világnak a megvalósulásáért történő tevékenységünkben velünk van az Úr. És ezért, reményeink szerint egyre láthatóbb lesz Isten országa e világban.

Ámen.

F. F.

Letöltés